A divattervezés vagy csak a kreatív ötletek iránt érdeklődő diákok számára most
igazi kincsesbánya lett az iskolagaléria. Gyetvai Anna után most Cséfalvay Fanni
öltözéktervező művész, volt dobós diák mutatja be munkáit. Aki figyelemmel
kísérte az előző kiállítást, láthatta, hogy Gyetvai Anna a banális hétköznapi
dolgokból (pl. felmosófej vagy épp mosogatószűrő) kreált meglepően elegáns
anyagokat, ledöntve az egyes tárgyakhoz kapcsolt sztereotípiákat (pl. funkciója
miatt formai szempontból is érdektelen, vagy „csúnya”). Az anyag átalakult az
alkotói fantázia által, s mint valami szép pillangó a rút bábból kiröppent,
elindult új élete felé. Szép művészi koncepció, semmiből is csodát teremteni. Ez
a kreatív teremtőerő Cséfalvay Fanni munkáiban is lépten-nyomon jelen van.
Merész értelmezésben találjuk pl. a biciklikereket, a keleti harcosok ruháit
idéző küllők, kerékpárbelsővel vannak összefogva. Minden pillanatban valami
varázslatnak vagyunk kitéve, a ruhák nem valami hétköznapi praktikumok (bár
ennek is meg kell felelnie), hanem sajátos anyag-forma-felület-szín-költemények.
Diplomamunkája itt három nagyobb méretű, igazán szép fotón, s mellékelt
anyagtanulmányokon jelenik meg. Nála az anyagmegmunkálás eredetisége az
izgalmas, hiszen az ötlet itt sem szokványos: a főleg fémek megmunkálására
alkalmas CNC lézervágót használta az anyagminta kivágásához. Áttört felületeit
enélkül meg sem értenénk, hiszen a gazdag geometriai struktúrát talán nem is
lehetne másképp elkészíteni. Egyszerre érvényesül ezen a munkáján is a
kifinomult elegancia, amely nagyon modern, friss, korszerű és vagány (lásd CNC
technikát), ugyanakkor áthatja a hagyományok, letűnt korok kultúrájának
tisztelete is (pl. áttört csipkékre emlékeztet). A „Gombold újra” pályázaton
szereplő kreatív ruhaterve pedig mint valami térplasztika bontja ki a
hagyományos népi motívumokat, melyek felfedezése első ránézésre szinte
lehetetlen, de ritmusában, formarendjében mégis jelen van. Stílusjátékai, a
kiállítás egyik falát kitevő alkotások már szinte kilépnek a ruhatervező
világából, bár indíttatásuk egyértelmű. Kollázsai, tollrajzai akár önálló
grafikai lapokként is értelmezhetőek, önfeledt játékok. Az önkifejezés vágya és
élménye mindenütt jelen van, ajánlom minden, sablonokat kerülő, egyéni hangra
érzékeny érdeklődő figyelmébe a kiállítást.
Ferenc Tamás